Funktasztikus
Nekem nem kell semmi
A Föld e féltekén fehéren feketén kaphatod
Ugródeszka, az ami nem mindenkinek adatott
Adott a közvélemény, adott volt ott az eredmény
Ami oktatott, ha kellett ő mellett vallott
Elpártolt, elgátolt, csak folt-folt, tolt-tolt
Papírra gondolatokat mázolt, gázolt
Hát tehetetlen embereken, nem létező törvényeken
Ezeken türelmesen, perfekten
Mert mindig egyedül a maga útját járta, hiába
A megérdemelt tiszteletet várta, álma
Az erőt adó, mindent ható, mi mindennek felett álló
Mindenen szelektáló, mindenhol fantáziáló
"Ráérő emberek sok mindent mondanak
Hinni az oktalan pletykáknak nem szabad"
Ha megakad a szavad, ha nem tudod használni agyad
Hagyjad, az idő melletted marad, legalább egy dolog
Ami neked egyenesen értelmetlen marad
Ő ettől a jó, mint Rosso Prucino, a fekete maffiózó
Aha... A bambino


"Nem kell a fény és nem kell a boldogság"
"Nem kell a kérés, nem kell a boldogság"
"Ez nem álom, hanem valóság"
"Nem kell a fény és nem kell a boldogság"
"Nem kell a fény és nem kell a boldogság"
"Ez nem álom, hanem valóság"

"Mindenkinek van egy álma"
Valakinek bejön, valakinek pedig soha
Ostoba, mások kárára, vállára hárul az egész
Így megélsz, nem érdekel engem amíg fel nem érsz
Addig a szintig, hol tart az arc
A gyűlölni való kígyó kart akart
De bármennyire küzdött is, nem kapta meg
Én egyből átlátok rajta, nekem hiába hízeleg
Mert tudom utána egyből rám támadna, a méregfogával
Mélyen belémvájna, farkával addig fojtogatna
Míg lélegzek, élek, míg fájdalmat érzek
A túldramatizált galád világ eléd kiállt, kiált
Arcodba vág az ág ha mindent szádba rág, átvág
Mégsem ül kívül, belül remekül érvényesül
A csata térül, örül, hogy kikerül sértetlenül
A kemény tény, hogy nem kell fény
Tudat alatt gyökeret ereszt
A nihilista lista végén könnyedén kirekeszt


"Nem kell a fény és nem kell a boldogság"
"Nem kell a fény és nem kell a boldogság"
"Ez nem álom, hanem valóság"
"Nem kell a fény és nem kell a boldogság"
"Nem kell a fény és nem kell a boldogság"
"Ez nem álom, hanem valóság"