Ossian
Kell egy szikra
Ott indul el az Élet, hol a szép filmek véget érnek
Megfáradt szemekkel, ránkzuhan minden reggel
Keserű néha a kávé, a „happy end” gyakran másé
Egy új nap jön a százból, sikerből, zsákutcákból

Lehetsz a Láng, de kell egy Szikra, ami újra szétszakít
Elindít majd és felszabadít
Kihunyó fényed összefogja, színre bontja, szélbe szórja
Múltad eltakarva porrá rombolja…megalkotja

Ki nem azért jött le a Földre, hogy a kiszabott idejét töltse
Az várja, akiért élni, érdemes élve elégni
Eljön és nem vár választ, szótlanul Téged választ
Kinek egyszer a szеmébe néztél és tudtad, hogy révbe értél

Lehеtsz a Láng, de kell egy Szikra, ami újra szétszakít
Elindít majd és felszabadít
Kihunyó fényed összefogja, színre bontja, szélbe szórja
Múltad eltakarva porrá rombolja…megalkotja

Nem csak majd egy lesz a százból, elragad Tegnapból, Mából
És megújult színekkel köszönt Rád minden reggel
Ha elmegy, már rögtön várod, és gyűrötten szépnek látod
Ha egyszer a lelkébe néztél, már tudtad, hogy révbe értél

Lehetsz a Láng, de kell egy Szikra, ami újra szétszakít
Elindít majd és felszabadít
Kihunyó fényed összefogja, színre bontja, szélbe szórja
Múltad eltakarva porrá rombolja…megalkotja