Emberek, csapdákban vergődnek
Feszül az indulat, a harag oly nagy
Családok hullanak, süllyednek fulladnak
Nem jön a mentőhajó, s a jéghegy túl nagy...
Én mondom:

Felborult a Rend, ordibál a Csend
Mondják, hogy hallgatnom kell
Soha nem tudok, az nem én vagyok

Én a járt utat a járatlanért
A békességet a becsületért
Ha újra kell, én készenállok Ezredszer nekivágok
Én biztonságot az igazságért
Ahogy őseim egy Új Világért
És ha férfi módra elveszni kell
Én ezredszer sem adom fel

Özönlenek az üresség bajnokai
Dicsfényre törve, a csatornák patkányai
Egynapos sztárok, média-trónjai
Semmiből a semmibe, a senkik klónjai...
Én mondom: