Ossian
Pogány ima
Elkísér a szél. Átölel, és titkot mesél!
Az óceán oly mély. Lelkemben a világűr csendje él!
Fázva forró nyárban. 36 fok örökös lázban!
Könnyek arcomon. Elrontott dolgok súlya a vállamon!

De száll újra száll, szívemhez új utat talál!
Szavaid gyöngysora gyönyörű ének, jéghideg hajnalon harmatcseppek!
Szól, bennem szól!Megóv és újra átkarol!
Mélysötét éjben egy árva fáklya, útvesztő mélyén a gyertya lángja!

Mutasd csak, hogy vagy! Lássam arcod, halljam szavad!
És olvad már a fagy! Lelkemben a jégkorszak szétszakad!

De száll újra száll, szívemhez új utat talál!
Szavaid gyöngysora gyönyörű ének, jéghideg hajnalon harmatcseppek!
Szól, bennem szól!Megóv és újra átkarol!
Mélysötét éjben egy árva fáklya, útvesztő mélyén a gyertya lángja!
Szól, bennem szól!