Ossian
Trianon
Gyászba öltözött a föld
Vérszínû lett minden zöld
A fehér szín is elveszett
A zászló lassan vörös lett...
Nézd, a keselyûk szállnak
A megsebzett harcos a földre lehullt
- zakatol egyre benn -
A vesztünkre várnak
Nem lesz bocsánat
Míg kísért a múlt

Meggyötör, de meg nem tör
Érzem azt, hogy egyszer felkel a Nap
Messze száll, a vad madár
Álmát megóvja minden rab

Vérbe mártott tollakkal
Rontást ontó szavakkal
Hazátlanok ünnepe
Bosszúállók öröme
Nézd, az idegen célok
Mocskos kis tervek, gondolatok
- zakatol egyre benn -
Hogy nem hulltam térdre
Most erre a földre
Csak megtûrt vagyok
Meggyötör...

Ártatlanul, az átok csak hull
Tudom, hogy a Bálvány éhes és vad
Vesztünkre tör, a közöny is öl
Nem bújhatsz el, ha áldozat vagy!!!