[„Orgonabokor” dalszöveg]

[1. verze]
Most kellene lelépnem innen
Súgja minden porcikám
Minden csúf emlék visszadob
Amíg te ott állsz
Félig felkapcsolt villanyok
Gyáván átvészelt éjszakák
Túl sok van bennem még ahhoz, hogy...
Jártam árkon-bokron át
A dombon túl minden délibáb
Elhinném még egyszer, de úgy nem gyógyulok meg
Felrajzoltam sok határt
Már mindegy hányszor lépem át
Végül úgyis újra bánt
Már úgy unom!

[Refrén]
Nem akarok küzdeni folyton ez nem fair
Meg a rehabon várni a reggelt
Beleég az agyamba ez egyszer minden hang
Látom a gépről még Budapestet
Ez az őrült hely lett a kedvenc
Beleőszültem, de ez egyszerre
Gyönyörű, csak néha még fáj
Néha kiráz a hideg, néha még fáj
(Néha még fáj...)
[Átvezető]
Régen elmúlt már
Nem bánom, hogy fáj
Senki mást nem hibáztatok
Már úgyis mindent feldúltál
Nincs rám orvosság
De ennyi jár, nem hibázhatok

[2. verze]
Talán az orgonabokor még elmeséli
Mennyi fájdalom kísérte végig
Mennyi vágy, mennyi fájdalom
Ideje a régi rút időket elcserélni
Tényleg nagy ára volt idáig érni
Mennyi seb, mennyi bánatom
Most valahol egy ablakon hagyott hideg lehelet
Arra kér, hogy fessek rá ma szebbet
De nem megy, így volt jó
A fejemben egy hang az súgja, senki nem szerethet
Miért nem dobnának ők is egyszer
Ahogy régen, mindenhol?

[Outro]
Nem akarok küzdeni folyton ez nem fair
Meg a rehabon várni a reggelt
Beleég az agyamba ez egyszer minden hang
Látom a gépről még Budapestet
Ez az őrült hely lett a kedvenc
Beleőszültem, de ez egyszerre
Gyönyörű, csak néha még fáj