[„SZÓLJATOK RÁM” dalszöveg]

[1. verze: Kun Bálint]
Mennyit kéne tenni még, hogy minden jó legyen?
Hogyan lehetne ténylegesen a kontroll a kezemben?
A motivációm, az énképem faltól falig jár
Az évszázad zsenije vagy senkiházi kéz a kézben áll

[Visszacsengés: Kun Bálint]
Néha azt hiszem, hogy mindent tudok
Néha meg semmit, szóljatok rám!

[2. verze: Kun Bálint]
Ha annyi kérdés felmerül, hogy azt sem látom át
Hogy a tükörképem torzítom vagy a gitárt meg az orgonát
A rendrakáshoz hozzáfognék kétségtelenül
De a kudarcélmény messziről üvölt elrettentésül

[Visszacsengés: Kun Bálint]
Néha azt hiszem, hogy mindent tudok
Néha meg semmit, szóljatok rám!

[Refrén: Kun Bálint]
Én nem vagyok bunkó, csak félek
Én nem vagyok önző, csak élek
Önvédelmi mechanizmus, hogy néha talán túlpörög az idealizmus
[3. verze: Kun Bálint]
Van, hogy elhiszem, hogy rájöttem mi is ez a jelenség
A hangok a fejemben szóltak rám, hogy „Kéne az a segítség!”
Néha összevesznek, üvöltöznek, ez kifele nem jön át
Az érdekérvényesítési ösztön jártatja a száját

[Bridge: Kun Bálint]
Még akkor is, ha nem olyan tiszta, a gitárszóló jobb, mint az orgona
Még akkor is, ha nem olyan tiszta, a gitárszóló jobb, mint az orgona
Még akkor is, ha nem olyan tiszta, a gitárszóló jobb, mint az orgona

[Refrén: Kun Bálint]
Én nem vagyok bunkó, csak félek
Én nem vagyok önző, csak élek
Önvédelmi mechanizmus, hogy néha talán túlpörög az idealizmus